Preambulum

Az 1992. évi Európai Egyezmény a Régészeti Örökség Védelméről (European Convention on the Protection of the Archaeological Heritage) 1. cikkelyében definiáltak szerint a régészeti örökség az emberiség közös öröksége. A régészet ennek az örökségnek a társadalom egésze javára végzett vizsgálata, illetve a kutatási eredmények interpretálása. A régészek ennek az örökségnek az értelmezői és gondozói embertársaik érdekében. Jelen kódex célja azon magatartási szabályok lefektetése, amelyek az EAA tagjai által mind a közösség, mind pedig kollégáik irányában követendőek.
 

Általános rész

A Szövetség tagjainak magas etikai és szakmai normáknak kell megfelelniük munkájuk során és tartózkodniuk szükséges az olyanfajta viselkedéstől, amely a régészetnek mint hivatásnak rossz hírét keltheti.

1. A régészek és a társadalom

1.1. Minden régészeti munka az ICOMOS (International Council on Monuments and Sites) által 1990-ben elfogadott Régészeti Örökség Kezelésének Kartája (Charter for the management of the archaeological heritage) szellemében végzendő.

1.2. Minden régész kötelessége a rendelkezésre álló törvényes eszközökkel biztosítani a régészeti örökség védelmét.

1.3. Ennek a célnak az eléréséhez minden rendelkezésükre álló kommunikációs technika alkalmazásával a régészek aktív lépéseket tesznek a közvélemény legszélesebb körű tájékoztatása érdekében a régészet általános, valamint különösen az adott kutatás céljairól és módszereiről.

1.4. Azokon a helyszíneken, ahol a lelőhelyek megőrzése nem lehetséges, a régészeknek gondoskodniuk kell a kutatások legmagasabb szakmai szinten történő elvégzéséről.

1.5. Ahol lehetőség nyílik rá a feltárásokat megelőzően a régészek – összhangban szerződéses kötelezettségeikkel - munkájuk a helyi közösségekre gyakorolt ökológiai és társadalmi hatásait felmérik.

1.6. A régészek nem kapcsolódnak be a régészeti tárgyak, valamint művészeti alkotások kereskedelmének bármely tiltott, az UNESCO A kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló 1970. évi egyezményében (Convention on the means of prohibiting and preventing the illicit import, export, and transfer of ownership of cultural property, Magyarországon a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1979. évi 2. törvényerejű rendeletében ratifikálva) definiált formáiba, illetve személyüket nem engedik az ilyen jellegű tevékenységekkel bárminemű összefüggésbe hozni.

1.7. A régészek nem kapcsolódnak be olyan tevékenységekbe, illetve személyüket nem engedik összefüggésbe hozni azon tevékenységekkel, melyek olyan módon érintik a régészeti örökséget, amely közvetlenül a régészeti örökségből magából származó, avagy azt kiaknázó kereskedelmi haszon érdekében történik.

1.8. A régészek felelőssége az illetékes hatóságok figyelmét felhívni a régészeti örökséget veszélyeztető körülményekre - beleértve a lelőhelyek kifosztását és a régészeti tárgyak tiltott kereskedelmét -, valamint az ilyen esetek alkalmával kötelességük minden rendelkezésükre álló eszközt igénybe venni az illetékes hatóságok közbenjárása érdekében.
 

2. A régészek és a hivatás

2.1. A régészek a kollégáik által elfogadott legmagasabb normák szerint végzik munkájukat.

2.2. A régészek kötelessége a saját szakterületük és a feltárási, konzerválási, információmegosztási technikák, valamint a kapcsolódó szakterületek tudásanyagában és módszertanában végbemenő fejlődéssel lépést tartani.

2.3. A régészek számára nem ajánlott olyan kutatásokat elvállalni, amelyekhez a megfelelő szakképzettségük avagy gyakorlatuk hiányzik.

2.4. Minden projekt alapvető, kezdeti lépése a kutatási terv megfogalmazása. A munkák megkezdése előtt szükséges felkészülni a leletek, minták és adatok kezelésére, valamint azok valamely közgyűjteményben (pl. múzeumok) történő raktározására is.

2.5. Minden régészeti kutatás alkalmával adekvát, közérthető és tartós formában történő adatrögzítés szükséges.

2.6. Minden kutatásról a lehető legrövidebb időn belül jelentést kell készíteni, illetve gondoskodni szükséges annak a régésztársadalom általi elérhetőségéről a megfelelő hagyományos és/vagy elektronikus médiumokon keresztül az adatok bizalmas voltának kezdeti időszakát követően hat hónapon belül.

2.7. A régészek saját kutatásaik esetében elsődleges publikációs joggal rendelkeznek 10 évet meg nem haladó, ésszerű időtartamon belül. Ezen időszak alatt a lehető legszélesebb körben teszik hozzáférhetővé eredményeiket és – feltéve, hogy azok nem állnak ellentétben az elsődleges publikációs joggal - segítőkészen viszonyulnak a kollégáktól és az egyetemi hallgatóktól érkező megkeresésekhez. A 10 éves periódust követően az adatokat szabadon felhasználhatóvá szükséges tenni a más személyek általi vizsgálatok és publikáció számára.

2.8. Az eredeti anyagok felhasználásához írásos engedély szükséges, valamint a publikációkban a forrásnak köszönetet kell nyilvánítani.

2.9. A kutatást végző csoport összeállítása során nincs helye a nem, vallás, életkor, faj, rokkantsági fok és nemi hovatartozás szerinti megkülönböztetésnek. 

2.10. Minden kutatás tiszteletben kell tartsa az adott, a foglalkoztatással és biztonsággal kapcsolatos nemzeti normákat. 
 

Megjegyzés

A szakmai etikával és magatartással kapcsolatos kérdések a Titkárságon keresztül tehetőek fel, amelyek aztán szükség esetén a Tanács elé kerülnek. A Tanács összehívhat egy, az EAA korábbi elnökeiből álló csoportot annak érdekében, hogy az útmutatásokkal szolgáljon bizonyos ügyekben.